vasárnap, május 28.2017
+36 (20) 390 6832 kultura@fonyod.hu

Oldal megosztása

Villa Kávézó

18553213 1421632957896193 361861208 o 

Kávék, kávékülönlegességek, üdítők, jégkrémek, sör, bor, ajándéktárgyak. Mindez páratlan panoráma mellett.

Cím: 8640 Fonyód, József utca 16. , Telefonszám: (70) 312 9152

FACEBOOK OLDALUNK

Nyitvatartás: minden nap 10:00 - 21:00

A Fonyód imázsfilm megtekintéséhez kattintson a lejátszásra

 

 

 

 

Lejátszás

Kripta Villa

Nyitvatartás:

Minden nap: 10:00 - 21:00

Belépődíj:

Felnőtt: 300.- ft,   Diák, nyugdíjas: 150.- ft

Mozgásukban, hallásukban, látásukban korlátozottaknak (igazolvány bírtokában) ingyenes.

 


A Kripta villa épületének története

 

Abrudbányay Ödön 1940-ben kezdett hozzá a már meglévő kis nyaraló villája melletti telken egy nagyobb, impozáns, emeletes, tetőteraszos villa építéséhez.

Az épület műszaki leírását és költségvetését Cserna Sándor pécsi illetőségű építőmester, műszaki és épülettervező 1939 októberében készítette el Abrudbányay részére. A tervrajz december 30-i keltezésű. A lengyeltóti főszolgabíró 1940. február 3-án engedélyezte az építkezést, bizonyos módosítások figyelembevételével.

Az épület viszonylagos nagysága, kitűnő fekvése, a Balatont Badacsonnyal állandó látványként nyújtó szobái és kilátója hamar felhívta magára a helyiek és a sétáló nyaralók figyelmét. Amikor pedig híre ment annak, hogy a ház pincéjében egy jelentős alapterületű kripta is épült szokatlan, ám művészi kivitelezésben, jóllehet az épület homlokzatán felirat hirdette: „Magdus pihenő,” a bejárati oldalon pedig a nemesi címer felett szintén volt egy felirat: „Abrudbányay villa,” a feliratok ellenére egy másik ragadványnév vált általánosan ismertté az épületről: Kripta villa (így ismerik, így nevezik ma is).

Abrudbányay rendbe hozatta a II. világháború alatt megsérült és kifosztott nyaralóját Fonyódon, és hozzákezdett a végrendeletében lefektetett célok még életében történő megvalósításához, mint pl.:

  • „Balaton szíve” elnevezéssel „irodalmi és művészeti tár” Fonyódon, újonnan épült villájában, melynek földszinti helyiségeit erre a célra létrehozni szándékozott Alapítványnak engedi át
  • Szándéka szerint az alapítványi házban kialakított családi sírboltban kaptak volna helyet:
    • az első világháborúban hősi halált halt öccsének Aladár hadnagynak Galíciából (Podhajice temetőjéből) hazaszállítandó teteme.
    • „ifjan elhunyt egykori menyasszonyomnak, Anda Magdolnának teteme is” (külön utasítás szerint),
    • „az én holttestem is ezen családi sírboltba helyeztessék”
    • „ugyanezt igénybe vehessék egyenesági leszármazottaim is, amíg a férőhely megengedi”

A család kezelésében és céljaira rendelte meghagyni fonyódi villája emeleti részét azzal a megszorítással, hogy ott legalább kétévente családi gyűlés tartsanak, „ahol segítő készséggel tárgyaltassék meg minden családi ügy.”

Az épületet az 1950-es évek elején államosították, különböző célokra használták (sportkör, futballisták öltözője stb.), később lakásbérlők elhelyezésére.

Az elmúlt évtizedekben az épület jellemző piros színével is vonzotta a tekinteteket.

Arra nézve, hogy az épület színe eredetileg milyen volt, többféle válasz adható, mert az elmúlt 75 évben időszakonként változások történtek ebben a tekintetben.

Egyrészt a szegényes fotó-anyag adhat támpontot, másrészt írásos hivatkozások is rendelkezésünkre állnak.

Az építészeti dokumentáció (Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára) 1939 októbere és 1940 februárja között keletkezett részei (építőmesteri költségvetés-tervezet, építészeti terv) nem tartalmaznak az épület külső színére utasítást, elképzelést.

Ugyanakkor van néhány olyan kiadvány, amiben a fonyódi turisztikai látványosságok között említik a Kripta villát, s a színére is tesznek utalást, ezek közül idézünk néhányat:

Móricz Béla: Fonyód és környéke (Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának kiadása, Somogyi séták sorozat, 1956.; 2., átdolgozott kiadás, 1962., 67. p.) Az első kiadás nem szól egyáltalán a Kripta villáról. A 2. kiadás már igen, ekképpen: „A sportpályához vezető út kanyarulatában a másik érdekesség egy tetőteraszos, piros villa […]” 

Móricz Béla: Fonyód és környéke (Panoráma útikönyv-sorozat, 1957/1958., 26. p.; változatlan szövegtartalommal: 2., átdolg. kiadás, 1970., 29. p.)

„A kriptavilla. A sportpálya feletti erdős helyoldalról megkapó kilátás nyílik a tóra. Ott, ahol a műút kanyarodik, jobbkézről egy tetőteraszos, vérpirosra festett épület vonja magára a figyelmet. A fonyódiak Kriptavillának nevezik, és érdekes történet fűződik hozzá”

Szabó Tamás: Nagy Balaton-könyv a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek képeivel (MezőHír Média Kft., 2012. 161. p.)

A könyv ismerteti az épület történetét, ami azonban számunkra leginkább lényeges: közöl egy képeslapot a sportszállóról, s háttérben ott a Kripta villa épülete is, amelynek színe hasonlatos a mai állapothoz, vagyis „tojáshéj” színű.

Sajnos nem állapítható meg a kép készítésének időpontja, mint ahogy nem rendelkezünk korabeli képeslappal sem, amely feltüntetné az épületet.

Ezt a megállapítást egészíti ill. erősíti meg az a fénykép, ami 1960-ban készült, s bár nem színes, s nem is az egész épületet mutatja, de a bejárati ajtó környékén jól beazonosíthatóan látszik, hogy az épület színe világos árnyalatú, vagyis a már korábban említett „tojáshéj” színű.

Mindezek alapján nehezen mondható meg, hogy az épület eredeti színe melyik lehetett, s mikor mázolták világosról-pirosra, pirosról-világosra. Mindenesetre az talán megállapítható, hogy – minden bizonnyal hangsúlyosabb volta miatt – a piros szín maradt meg jobban az emberek emlékezetében.


 Az Abrudbányay család bemutatása,

Rédiger Ödön (1878-1955) élete és munkája

A Rédiger család orvos őse az 1560-as években a lengyelországi Krakkóból vagyona s unitárius hite miatti üldöztetés után menekült Erdélybe, s ott Abrudbányán telepedett le.

Abrudbányay Ödön 1878-ban az első fiú volt Rédiger Géza szabédi unitárius lelkész családjában (három leány testvérét követően a negyedik gyermek). Édesanyja bölöni Nagy Amália.

Az irodalom iránti érdeklődése, készsége és elkötelezettsége - az ennek kedvező családi légkör hatására is - már korán jelentkezett, ami később csak folyamatosan erősödött és csiszolódott.

Az 1894/95-ös iskolai évben, hatodik gimnazista korában került Kolozsvárra. Az unitárius főgimnáziumban Kanyaró Ferenc volt a magyar tanára, akinek ösztönzésére bekapcsolódott a folklórgyűjtő mozgalomba. Az 1895-ös nyári szünet letelte után gazdag gyűjteménnyel tért vissza a kolozsvári kollégiumba. Gyűjtését még abban a tanévben további szövegekkel gyarapította. 1896 nyarán még folytatta a gyűjtést, ősztől azonban Székelykeresztúrra szegődött gyógyszerészgyakornoknak, így vége szakadt gyűjtőmunkájának. 
Az általa gyűjtött anyagnak az ad különös jelentőséget, hogy csaknem valamennyi szöveget egyetlen énekestől, Dimény Mózesné Szabó Anna idős szabédi napszámosasszonytól jegyezte le.

Iskoláit Szabédon, Szamosújváron és Marovásárhelyen végezte. Ez utóbbi településen az egyetem gyógyszerészeti karának elvégzése után gyógyszerész oklevelet szerzett és gyógyszerész lett Szamosújváron. 

Mint végzett gyógyszerész jött az anyaországba a trianoni döntés hatására.

Előbb Nagykanizsán élt, s már ott is bekapcsolódott a közéletbe, hiszen neve a helyi Irodalmi és Művészeti Kör irodalmi szakbizottságában 1920. január elején, mint választmányi tag szerepelt. Az újév első napján megtartott irodalmi rendezvényen pedig „hatásos hazafias verset” szavalt. A január 18-i ‘Székely-est’-en pedig ‘A Székelyföldről’ írott munkáját olvasta fel.

Az irodalom mellett politikával is foglalkozott. A kanizsai Ébredő Magyarok közgyűlésén felszólalásában javasolta: oda kell hatni, hogy a  keresztény sajtó megerősödjön, ez pedig szerinte csak úgy érhető el, ha csak olyan lapot vásárolnak, amely a keresztény eszme szolgálatában áll.

Kanizsa után Pécsett telepedett le. Hamarosan, mint a Szent István Gyógyszertár (Zsolnay u. 2.) vezető gyógyszerésze, majd tulajdonosaként működtette a patikát egészen az államosításig.

Szakmájában komoly rangot, a hozzá járó betegek, vásárlók körében elismertséget és megbecsülést vívott ki magának. Saját készítésű gyógyszerei, porai, gyógyhatású készítményei és kozmetikai szerei (pl. Tündérhab) ismertté tették a nevét a város határain túl is, ami megbecsülésén kívül anyagi gyarapodását is biztosította. Megvásárolta a gyógyszertárat, házat vett Pécsett (Hegyalja u. 20.), egy kis gyümölcsöst, melyben szőlője is volt, valamint egy kisebb nyaralót a Balaton mellett, a fonyódi hegyen.

1927-ben született egy Tünde nevű leánya, akit később hivatalosan is felvállalt.

Felesége Sántha Ilona lett 1929-ben, két gyermekük született e házasságban: Györgyi (1930), és István (1933). Nyomtatásban első versei még Erdélyben jelentek meg (pl. A csók, Szamosújvár, 1905.; Március idusán - Caesar halála, Szamosújvár, 1906.). Magyarországon egyik első nyomtatásban közölt verse a ’Kárpát induló’, amely a székely hadosztály megalakulása alkalmából íródott és komoly visszhangot váltott ki. Kinyomtatása és terjesztése egybeesett a királyi román csapatok Budapestre történő bevonulásával (a még nyomdában lévő példányokat a románok elkobozták és megsemmisítették. Néhány példány maradt meg belőle csupán.)

Pécsett a kulturális és irodalmi élet ismert alakja lett. Irodalompártoló és mecénási szerepe is volt. Hazafias és haladó gondolkodású lévén tevékeny közéleti szerepet is vállalt, az 1930-40-es években a Kisgazdapárt vezető embere volt Pécsett. A ’30-as évek közepére sikerült Pécsett (és új hazájában) nem csak meggyökeresednie, hanem a város egyik jómódú, jeles polgára és megbecsült közéleti szereplője is lett.

A Rédiger család nemesi címerének domborművű kiképzése volt látható Abrudbányay Ödön pécsi házán, valamint fonyódi emeletes nyaralójának a bejárattól balra eső falrészén is. Ezt a domborművű címert az államosítást után eltávolítatták.

Rédiger Ödön 1935-ben kérelmére engedélyt kapott a névmagyarosításra, és fölvette az addigi nemesi előnevet, s lett Abrudbányay. Patikájának forgalma folyamatosan növekedett, családja gazdasági helyzete szilárddá vált. Patikájában több segítőt (gyógyszerész, asszisztens) tudott foglalkoztatni, ami jelentősen tehermentesítette, több szabadidővel is rendelkezett.

Fonyódon a régebbi kis nyaralója mellett egy új, nagyobb villa építésébe kezdett, elkészülte után “Magdus pihenő”-nek keresztelte el. Testvére, Zoltán közben a szomszédos szabad telkeket megvásárolta.

Folytatta irodalmi tevékenységét. Szerette volna mihamarabb megjelentetni a már elkészült munkáit (Magdus varázsa, Szabédról levett kalappal), valamint szatíráit is. Az előző kettő ezen időszak végére (1944) meg is jelent nyomtatásban, az utóbbi, Bájgúnár címmel csak a háború után, 1947-ben.

Házassága nem volt harmonikus, 1941-ben hivatalosan is elvált feleségétől, egyéni élete is nyugodtabbá vált. Az 1940-es évek elejére formálisan már elérte, sőt, meg is haladta a nyugdíjas kort, egyidejűleg szőtt nagy terveket és a jövőre is gondolva elkészítette végrendeletét (1944), amely bepillantást enged egy nem mindennapi ember lelki világába, gondolataiba - és érdekes módon - terveibe is. Nagy, szép és nemes tervei voltak és ehhez anyagi eszközei is. Ideje is volt (11 évig élt még végrendelete elkészítése után), s úgy tűnt, egészsége is, így hát joggal vázolt föl végrendeletében nagy és nemes célokat, remélhette: meg is valósulnak majd.

Az államosításig terjedő idő, ha nem is nyugodt, de életének és munkásságának termő korszaka volt. 1944 és 1947 között, egymás után jelentek meg munkái nyomtatásban és újabbak előkészítésén is dolgozott. Hozzákezdett a végrendeletében említett célok még életében történő megvalósításához.

Néhány kiemelt cél végrendeletéből:

- Édesapja még kiadatlan munkáinak megjelentetése (egyházi beszédek stb.)

- Szabéd községben a templom terén egy emlékmű állítása

Pécsett hunyt el 1955. október 15-én, s a helyi temetőben helyezték végső nyugalomra.


 Az örök szerelem: Magdus és Ödön története

Abrudbányai Rédiger Ödön Kolozsváron volt fiatal gyógyszerész az 1915 körüli években, amikor beleszeretett egy szép leányba, eljegyezte, de Magdus, a lány három héttel az esküvő előtt, egy akkor titokzatos betegségben meghalt. A beteljesületlen nász emléke örök nyomot hagyott az ifjú gyógyszerész lelkében. Összegyűjtötte elhalt kedvesének emlékeit, kottákat, verseket, emlékeket és megőrizte azokat. Az első világháborút követő időkben, amikor Erdélyt elszakították Magyarországtól, Rédiger eljött onnan és Pécsett telepedett le. Sokáig élt egyedül és gyászolta Magdust, de végül megnősült, három gyermeke született. A család több tagjával együtt 1935-ben ő is megváltoztatta nevét, és így lett a nemesi előnévből az ’Abrudbányay’ a családnév. A fonyódi Sipos hegyen vásároltak maguknak több telket, s a család itt töltötte ebben az időben a nyarakat. A kedvezőnek ítélt politikai helyzetnek is köszönhető, hogy úgy gondolta Abrudbányay, hogy egy nagyobb házat építtet Magdus emlékének és elhozatja hamvait a kolozsvári temetőből. Sokáig kereste azt a helyet, ahová a házat építheti. Utazásai során sok más város közt látta Nápolyt, és a Vezúvot. Egy badacsonyi kirándulásából áttekintve csodálattal állapította meg, hogy a fonyódi kettős hegy, a Várhegy és a Sipos-domb olyan, mint a Vezúv és szomszédja. Fonyód egyik legszebb pontját választotta ki, amely úgy, mint Anacapri, egy hegyszirten áll, ahonnan ellátni derült időben Tihanyig, nyugatra a keszthelyi partokig és szemben vele a hegyek: Szigliget, Badacsony, Gulács, Csobánc, Tóti hegy és lent hullámzik a Balaton. Pompás kilátás. Megterveztette tehát a házat, a mediterrán épületekhez hasonlóan, oszlopokkal, erkélyekkel és lapos tetővel. Az alagsorban kívánta megvalósítani az egykor megálmodott, de soha meg nem valósult nászszoba emlékét. Balaton-felvidéki vörös homokkőből faragtatta ki a kettős ágyat, s ugyanebből a kőből egy férfi és egy női alakot életnagyságban, egy közös lepel alá. Az ágy mellett két kis éjjeliszekrény van, és két oldalt hármas szekrény nagyságának megfelelő, rekeszekkel ellátott mélyedés. Ide akarta koporsókba elhelyezni Magdust, a saját és családja leendő földi maradványait. Később Kolozsvár ismét román kézre került és így a lehetőség, hogy a hamvakat elhozhassa, ismét semmivé lett. Az elképzelt nászszobát a megálmodottak szerint kriptának lehet nevezni, mert annak készült, a tárgyi emlékek megvalósultak, de az álom soha. A ház földszintjén az elhalt menyasszony zongorája, fényképei, kottái, emléktárgyai kaptak volna helyet, amolyan kis múzeumként, az emeleten pedig lakást képzelt el a tulajdonos. A házat 1949-ben államosították. A ház alagsorában, a „kriptában” most is álmodik Magdus és Ödön. A nászágy hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ér véget. Hirdeti az emlékekhez való hűséget.

Részletek Térey János Gyászmunka című írásából:

„Sokáig kereste a legideálisabb helyet, ahol fölépíttetheti a villát. Tüzetes kutatás után végül Fonyódon, a Sípos-hegy lejtőjén állapodott meg. A hely kétségtelenül emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legpazarabb pontjára, a szirttetőn fekvő Anacaprira, s ahogyan onnét át lehet tekinteni a teljes Nápolyi-öblöt, a Sípos-hegyről is ellátni Keszthelytől egész Tihanyig. Szemközt zöldellnek a Balaton-felvidék tanúhegyei, s a szemlélő lába előtt fodrozódik a palackszínű tó.”

 

„A nyoszolyán, életnagyságú szobormásként, finoman redőzött kőtakaró alatt, egymás mellett fekszik Magdus és Ödön. Némi vitalitásról tanúskodva fektükben mind a ketten fölemelik az egyik térdüket, mintha csak a réten heveredtek volna le piknik közben. Ödön szeme nyitva, jobb keze Magdus balján pihen.”